A kis bájos cicalány is virtuális gazdira talált, akinek szeretnénk kifejezni köszönetünket.
Bár most már könnyebb a sorsa, azért Pöttöm Panna még mindig egy meleg otthont keres.
Érdeklődni róla az alábbi elérhetőségeken lehet:
Tel.: 06-70/562-10-32
E-mail: macskamentok@gmail.com
A téma, amiről írni fogok, nagyon aktuális és nagyon fontos: tegyük kiesésbiztossá nyílászáróinkat, teraszainkat.
Nálunk is éppen most érkezett el az ideje. Berobbant a nyárias tavasz, repkednek a bogarak, csicseregnek a madarak, a terasz most egy igazi szobatigris kánaán!
A terasz biztonságossá tételében elsődleges szempont volt, hogy a cica felügyelet nélkül is kint tartózkodhasson. Természetesen először mi is csirkehálóban és házibarkácsban gondolkodtunk, hiszen olcsóbb is, meg ügyesek is vagyunk. De a merevítgetés, szentségelés közepette megvilágosultunk, hogy talán nem véletlenül gyártanak erre a célra egy külön terméket (tekintve a mi nem szokványos teraszunkat, amin csak négy ponton kell valamit rögzíteni, hanem kiugrós az eleje).
Így aztán elkezdtük bújni a netet, és megtaláltuk, amit kerestünk (sajnos sok olyat is, ami teljesen alkalmatlan minden védelemre). Végül egy dróttal megerősített, harapásbiztos macskahálót vettünk. Hogy minden fontos infó eljusson hozzátok, így az árat is leírom. A terasz méretei miatt egy 8x3 méteres hálót választottunk, ez 13.000 Ft-ba került. A csomag tartalmazta a 3x3 centis lyukú hálót, feszítőkötelet, csavarokat, tipliket, így egy fúrón és kötözőn kívül nem is volt másra szükségünk. A képeken láthatjátok, hogy tökéletesen ki lehetett feszíteni, és arra is ügyeltünk, hogy az erkélykorlát/háló találkozásánál legalább 10 cm-enként rögzítsük pluszban a hálót, hogy akrobatamutatvány esetén se tudjon a korlát és a háló között „kicsusszanni”.
Persze azt nem írom, hogy nincs vele munka, mert van, de a végeredményt látva megérte a fáradtságot!
Mivel sokadik emeleti lakásban élünk, a cica eddig csak felügyelet mellett jöhetett ki velünk „levegőzni”, szorosan a nyomában járva, az első felfelé szippantgatásra, felfelé nézésre a „hátára ugorva”… borzalmas volt neki is, nekünk is.
Igen, persze, tudjuk mi is, hogy a macskának van mélységérzete, de vadászösztöne is. Úgy tűnik nekünk, hogy egy elrepülő madár, lepke, bogár becserkészésének lehetősége felülírja a leeséstől való félelmüket! De hát a macska alapból lábra érkezik – szoktuk hallani az ellenvetést, ami valóban igaz is. Viszont alapból (a természetben) csak 2-3 méterről esik le egy macska, ahol ez nagyon jól jön neki, de nem egy 20-30 méter magasan levő erkélyről – ott már mindegy, hogy talpra ékeznek vagy nem.
Ha az árakon gondolkodtok és sokalljátok, gondoljatok a pár nappal ezelőtt Tilda által posztolt levélre: „kiesett a cicám, eltört a lába, 45.000 Ft a műtét”. Ugye, hogy hosszútávon mindenkinek megéri? Legfőképpen a cicánknak, aki nem szenved súlyos sérüléseket, nem hal meg egy elővigyázatossággal elkerülhető zuhanástól….
Ja és mielőtt a járulékos pozitív „mellékhatások” kimaradnának: nincs többé galambturbékolás, plusz maguk után hagyott végtermék, behullott falevelek, szomszéd elhervadt muskátlija, nagyméretű szitakötők, molylepkék… :) Az egyetlen hátrány, hogy nem tudom kirázni a szőnyeget, de arra még mindig van egy ablakom. :)
Szóval mindenkit buzdítok arra, hogy cicája védelmének és jó közérzetének érdekében tegye macskabiztossá teraszát, ablakait. Az én bukó ablakom nagyon keskenyre nyílik, és nem is tartjuk nyitva (most már :) ), de akinek nagyobb a rés, az oda is szerelhet kifejezetten ablakra való rácsot, ami csak a keret és az ablak közötti háromszöget zárja le, szellőztetési lehetőséget biztosítva, 2-3 ezer forintért beszerezhető.
De visszatérve még a teraszra. Cicánk ma egész délelőttös kinti heverészéssel, hassüttetéssel közölte velünk, hogy örül az elkészült műnek, mi pedig végre gyomorideg nélkül nyithatjuk ki a teraszajtót, azt hiszem ez még jól fog nekünk jönni a szokásos nyári kánikulában.
Ez mennyire jellemző.
De hát ők ilyenek...
Az Illatos úti picurok közül vajon ki kelt el legelőbb?
Igen, a kis vörös! Őróla egyedül annyian érdeklődtek, mint a másik öt minimanóról összesen. Érdekes, hogy a vörös cicák ennyivel kelendőbbek.
Bár régen nekem is azok tetszettek a legjobban, főleg miután egyszer egy görög útszéli boltocskában a pénztárgépen fekve láttam egy óriást. Életemben akkora macskával nem találkoztam sem azelőtt, sem azóta. Jött-ment a rengeteg turista, üvöltözés, gyerekzsivaj, mindenki fizetett, csörögtek az érmék, csattogott a gép, ő meg a tetején fekve, az egyik szemét néha-néha kinyitva ellenőrizte az eseményeket. És gyönyörű volt, ahogy besütött a nap az ablakon és megvilágította, mintha lángolt volna a pénztár. Beragyogta az egész boltot a vörös szín. A lenti képről ugrott be ez a régi élmény, amely komoly fordulópont volt a macskákhoz való viszonyomban. Biztos vagyok benne, hogy Alex pont ugyanilyen szépséges kandúr lesz.
Reméljük végleges otthonra lelt, és a felnőtt macska aki mellé viszik, elfogadja és barátként kezeli.
Boldog gazdis életet Alex!
Csütörtök este van újra - ránk fér egy kis szórakozás az utolsó munkanap előtt!
Ez a rész a másik nagy kedvencünk ebből az ötletes és vicces sorozatból.
Olyan jó ezt nézni kívülről, annyira így történik ez az egész, végig mosolyog az ember "a tényleg ezt csinálja, és ezt is pont ugyanígy..." gondolatokon, miközben nézi.
Több gyönyörű fekete cica is van most a pártfogásunkban. Különböző nemben, korban, némely szelídebb, némely vadabb, de egyvalami közös bennük: régóta itt vannak és felelős gazdit, biztonságos otthont keresnek!
Várják virtuális gazdijukat is!
Érdeklődni róluk az alábbi elérhetőségeken lehet:
Tel.: 06-70/562-10-32
E-mail: macskamentok@gmail.com
Levelet és képeket kaptunk Cérnáról, egy örökbe adott cicánkról, megosztjuk veletek is. A sorok magukért beszélnek:
"Kedves Tilda, Kedves Blogosok!
Találkoztunk a tavaszi örökbefogadó napon a Récsey Centerben, ahol arra kértetek, hogy írjam meg Cérna történetét.
Először is volt egy szép vörös kölyök cicám, Ő volt a mindenem. Viszont 10 hónapos korára kiderült, hogy FIP-es, így el kellett altatnom. Teljesen összetörtem, és azt mondták, nem vihetek haza 3 hónapig semmilyen állatot.
Ekkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy idősebb cicát fogadnék örökbe, mert ők sok mindenen átmentek lelkileg is, és már nem nagyon tudnak bízni a gazdákban. Persze kicsit aggódtam, de gondoltam elkezdek nézelődni. Erre az expressz.hu hirdetési oldalon megláttam a Macskamentők Alapítványnál Cérna képét, és első látásra szerelem volt. Mindez 2012. szeptemberben történt :)
Szegény Tildát az elején hetente, aztán naponta hívogattam, hogy meg van-e még Cérna, majd 2012. november 1-én, végre eljött a nap amikor elhozhattam!!! Megbeszéltük Tildával, hogy odamegyünk hozzá és elhozzuk. Bementem hozzá és rögtön meghallottam a nyávogását és megláttam őt, a gyönyörű szép kandúr cicát. Rögtön odajött hozzám, dorombolt, sőt a szerződés írása közben az ölembe ugrott.
Miután elköszöntünk Tildától, beraktuk a szállító boxba és haza indultunk. Viszont észrevettem, hogy nem szereti a boxot, mert egész úton tépte a rácsot, nyávogott, repültek a karmai is. Amikor hazaértünk rögtön kiszedtük, így kicsit megnyugodott és elkezdett ismerkedni a helyével. Bevallom őszintén, kicsit féltem tőle, mert azért mégis egy idegen macska volt.
Azután lassacskán elkezdett közeledni hozzám. Most már ott tartunk, hogy csak az én ölemben alszik, fekszik és meg kell vele osztanom a párnámat is :D Ha például a párom ott alszik, akkor csak a lábamhoz fekszik, és csak később bújik oda.
Most hogy már több mint 6 hónapja velünk van, örülök, hogy örökbe fogadtam. Ebben a cicában rengeteg szeretet és fájdalom is van egyszerre, de remélem, lassan már bízik bennem. Közben áprilisban 3 éves lett.
Kedvenc időtöltése és fura szokásai: amikor elhoztam, vettem neki egy játék egeret és már alig maradt belőle valami, de azóta is, ha veszek neki újat, akkor is a régivel játszik. Alszik a kedvenc párnáján vagy a kaparófán, vagy az ölemben. Van olyan ajtó, amit kinyit. Csak a csapból iszik. Órák hosszat nézelődik az ablakban. A virágokat megeszi. És a nála kisebb kutyát megveri :) Szerencsére bútorokat és egyéb tárgyakat nem bánt, sőt most már megtanultam levágni a körmét is.
Egyelőre ennyit tudok róla mesélni, de másoknak is üzenem, merjetek örökbe fogadni !!!!
Üdv: V. Judit"
Az a legjobb az egészben, hogy a cicust mennyire nem érdekli, hogy leverte a tv-t.
Pont ennyire stresszelnek ilyen dolgokon...
