A lenti adományok közül a szállítódoboz és tartalma Sidóniától érkezett, míg a másik pakkot Diego új gazdáitól kapták korábbi lakótársai.

Nagyon köszönjük!

Fricike nagyon szeret fotózkodni.
Ráadásul arra gondol ilyenkor, hogy ha minél több kép kerül fel róla a netre, könnyebben találja meg őt az álomgazdija.

Ebben egyébként van logika, el kell ismerni. Ezért kérünk benneteket is, segítsetek minél több megosztással, hogy 4 hónap után végső otthonra találhasson.

Fricike fiatal ivartalanított, kedves, oltott kan macska az Illatosról. Az egyik szeme kicsit sérült, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Mint látható, nagyon szeret az udvaron lenni, ezért elsősorban kertes házba szeretne kerülni.
Érdeklődni róla az alábbi elérhetőségeken lehet:
Tel.: 06-70/562-10-32
E-mail: macskamentok@gmail.com

Ma Zorro gazdira talált. Ez a szép, játékos, 10 hónap körüli mini fekete párduc ezentúl vidéken lakik.

Természetesen kard és kalap nélkül került új gazdijához.

A Fressnapftól értékes adomány érkezett hozzánk. Köszönjük szépen!

A cicák is nagyon örültek a finomságoknak!

Az egyik legrégebben nálunk levő cica is virtuális gazdira talált.
Ő Mokka (a Shrekből), aki nagyon köszöni a támogatást, és hálás érte, viszont már év eleje óta vágyik arra, hogy újra lakáscicának költözhessen.

3 éves, vörös, ivartalanított fiú cica. Kis barátnőjével, Mimivel került az alapítványhoz, de ő már gazdira talált. Oltott, gondozott macsek, gazdája adta le hozzánk.

Érdeklődni róla az alábbi elérhetőségeken lehet:
Tel.: 06-70/562-10-32
E-mail: macskamentok@gmail.com

Oldalunk nagy kedvence, Kisbajszi, ahogy írtuk is, gazdira talált. Új otthonából jelentjük:

"Nos úgy gondolom itt az ideje, hogy beszámoljak Kisbajszi első napjairól az új otthonában. Hál'Istennek csak jó híreim vannak, a kis dorombológép hamar beilleszkedett, hihetetlenül gyorsan megtalálta a helyét

Összességében egy vidám, aranyos cica, hempereg, játszik, élvezet vele lakni
A többi cicának is szerető gazdit, békés otthont kívánok:
Dia"

Újabb minimanó talált gazdára az Illatos úti lelencek közül.
Igyekezzetek, már csak négy elvihető kicsi van, mind a négy lány: Ariel, Gloria, Merida, Fiona.

Boldog gazdis életet Diego!

Mindig azt mondogatom, hogy a kutyák megjelenése között milyen hatalmas eltérések vannak, és hogy ez mennyivel szembetűnőbb, mint a macskák közti különbség, hiszen ott gyakorlatilag nincs is.

Például a lenti kutyás kép is jól illusztrálja ezt a hatalmas eltérést (figyelem, kutyás kép jelenik meg a cicás blogon - történelmi pillanat):

Ehhez képest a cicák szinte teljesen egyformák, gondoltam eddig.

Aztán szembetaláltam magam a lenti képpel. Mégsem volt igazam...

Bár - próbálom menteni magam - azért nem akkora a különbség.

Fogadjátok sok szeretettel Judit beszámolóját Alexről, a kis vörös rosszcsontról.
(Reméljük a többiek is ilyen szuper helyre és gondoskodó gazdihoz kerülnek!)
Íme a levél:

"Kedves Tilda,

Az apró Alexszel abban a hatalmas macskadobozban pénteken este átszeltük a várost. Nagyon csendesen, megszeppenve tűrte az utazás megpróbáltatásait. Pedig még egy kicsit kénytelen voltam magára is hagyni, míg beugrottam egy boltba bébicicának való eledelt vásárolni. Annyira azért nem volt elcsigázott, hogy otthon az eléje tett kajára ne vetette volna rá magát, az étvágyát nem viselte meg túlzottan az utazás. Kicsit kulturálatlan módon kezdte a táplálkozást, beleállt a tányérba és veszettül csámcsogott. Csak kétszer kellett kivenni a tálból, hogy megértse, a kajának a tányérban, a lábának kint a helye. Már nagyon ügyesen gyakorolja ezt a feladatot. A csámcsogás azonban maradt.

Kaja után felváltva hol az én, hol a férjem ölébe fészkelte be magát, harapdálta és fogdosta az ujjunkat. A harapdálás is finom, óvatos és a karmait sem ereszti ki. Közben folyamatosan követelte a simogatást. Vagy az apró kis buksiját dugdosta a kezünkbe, vagy felmászott a nyakunkba és simogatta az arcunkat. Közben hangosan zörgött, míg átmenet nélkül hirtelen el nem aludt. Egyébként ahányszor leülünk valahova, máris ott terem és nem nyugszik, amíg ölbe nem vesszük. Azt hittem, hogy az első napokban folyamatosan sír majd a testvérei után, de semmi ilyenről nem volt szó.

Eszméletlen mennyiségű kaját tud beburkolni. És a bevitt mennyiséggel arányos mennyiség távozik. Mivel a méretével arányos kisméretű almos-dobozt rendszeresítettük neki, szinte óránként kell sort keríteni a lapátolásra.
Szerencsére elsőre elkaptuk azt a pillanatot is, amikor a fal mellett keresgélésbe kezdett, így sikerült azonnal rávezetni, hol kell végeznie a dolgát. Hát..., ez azért hagy még némi kívánnivalót maga után: addig kapar, amíg nem keletkezik egy mély lyuk és mellette egy hegy. Aztán a két mellső lábát belehelyezi a lyukba, a fenekét a dombra, a munkája eredményét meg úgy, ahogy van, otthagyja. Ezen egy kicsit még dolgozni kell! Nem beszélve arról, hogy eddig két balesetet sem sikerül megúszni. Bár többnyire halk csipogó hangon jelzi, ha dolga van, ez pl. ma hajnalban is elmaradt.

Az első éjszaka hangosan méltatlankodott, amikor a dobozban magára akartuk hagyni, így magunk mellé vettük az ágyba. Azóta elkönyvelte, hogy ez az ő helye és semmilyen alternatív megoldást nem fogad el. Viszont nyugodtan és csendben végigalussza az éjszakát.

Már felderítette az egész lakást, nem akadály számára a nappaliból a hálószobákhoz vezető 7 lépcső sem. Mind fel, mind le biztosan közlekedik. Azóta folyamatosan résen kell lennünk, hogy a fenti erkélyajtók ne maradjanak nyitva.

Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy házi használatra a Picur nevet adományoztuk neki. Hallgat rá. No, meg azt is megérti, hogy "gyere ide". Kezd már derengeni a "nem szabad" és az "asztal" szó is kezd összekapcsolódni a tilalom fogalmával.

Azt hiszem, jól megleszünk egymással. Ő egy csodálatos, aranyos kis tündérke. Köszönjük.

Üdvözlettel,
Judit"

Ő az: