Fogadjátok sok szeretettel Judit beszámolóját Alexről, a kis vörös rosszcsontról.
(Reméljük a többiek is ilyen szuper helyre és gondoskodó gazdihoz kerülnek!)
Íme a levél:

"Kedves Tilda,

Az apró Alexszel abban a hatalmas macskadobozban pénteken este átszeltük a várost. Nagyon csendesen, megszeppenve tűrte az utazás megpróbáltatásait. Pedig még egy kicsit kénytelen voltam magára is hagyni, míg beugrottam egy boltba bébicicának való eledelt vásárolni. Annyira azért nem volt elcsigázott, hogy otthon az eléje tett kajára ne vetette volna rá magát, az étvágyát nem viselte meg túlzottan az utazás. Kicsit kulturálatlan módon kezdte a táplálkozást, beleállt a tányérba és veszettül csámcsogott. Csak kétszer kellett kivenni a tálból, hogy megértse, a kajának a tányérban, a lábának kint a helye. Már nagyon ügyesen gyakorolja ezt a feladatot. A csámcsogás azonban maradt.

Kaja után felváltva hol az én, hol a férjem ölébe fészkelte be magát, harapdálta és fogdosta az ujjunkat. A harapdálás is finom, óvatos és a karmait sem ereszti ki. Közben folyamatosan követelte a simogatást. Vagy az apró kis buksiját dugdosta a kezünkbe, vagy felmászott a nyakunkba és simogatta az arcunkat. Közben hangosan zörgött, míg átmenet nélkül hirtelen el nem aludt. Egyébként ahányszor leülünk valahova, máris ott terem és nem nyugszik, amíg ölbe nem vesszük. Azt hittem, hogy az első napokban folyamatosan sír majd a testvérei után, de semmi ilyenről nem volt szó.

Eszméletlen mennyiségű kaját tud beburkolni. És a bevitt mennyiséggel arányos mennyiség távozik. Mivel a méretével arányos kisméretű almos-dobozt rendszeresítettük neki, szinte óránként kell sort keríteni a lapátolásra.
Szerencsére elsőre elkaptuk azt a pillanatot is, amikor a fal mellett keresgélésbe kezdett, így sikerült azonnal rávezetni, hol kell végeznie a dolgát. Hát..., ez azért hagy még némi kívánnivalót maga után: addig kapar, amíg nem keletkezik egy mély lyuk és mellette egy hegy. Aztán a két mellső lábát belehelyezi a lyukba, a fenekét a dombra, a munkája eredményét meg úgy, ahogy van, otthagyja. Ezen egy kicsit még dolgozni kell! Nem beszélve arról, hogy eddig két balesetet sem sikerül megúszni. Bár többnyire halk csipogó hangon jelzi, ha dolga van, ez pl. ma hajnalban is elmaradt.

Az első éjszaka hangosan méltatlankodott, amikor a dobozban magára akartuk hagyni, így magunk mellé vettük az ágyba. Azóta elkönyvelte, hogy ez az ő helye és semmilyen alternatív megoldást nem fogad el. Viszont nyugodtan és csendben végigalussza az éjszakát.

Már felderítette az egész lakást, nem akadály számára a nappaliból a hálószobákhoz vezető 7 lépcső sem. Mind fel, mind le biztosan közlekedik. Azóta folyamatosan résen kell lennünk, hogy a fenti erkélyajtók ne maradjanak nyitva.

Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy házi használatra a Picur nevet adományoztuk neki. Hallgat rá. No, meg azt is megérti, hogy "gyere ide". Kezd már derengeni a "nem szabad" és az "asztal" szó is kezd összekapcsolódni a tilalom fogalmával.

Azt hiszem, jól megleszünk egymással. Ő egy csodálatos, aranyos kis tündérke. Köszönjük.

Üdvözlettel,
Judit"

Ő az: