Az Illatos úti picurok közül vajon ki kelt el legelőbb?

Igen, a kis vörös! Őróla egyedül annyian érdeklődtek, mint a másik öt minimanóról összesen. Érdekes, hogy a vörös cicák ennyivel kelendőbbek.

Bár régen nekem is azok tetszettek a legjobban, főleg miután egyszer egy görög útszéli boltocskában a pénztárgépen fekve láttam egy óriást. Életemben akkora macskával nem találkoztam sem azelőtt, sem azóta. Jött-ment a rengeteg turista, üvöltözés, gyerekzsivaj, mindenki fizetett, csörögtek az érmék, csattogott a gép, ő meg a tetején fekve, az egyik szemét néha-néha kinyitva ellenőrizte az eseményeket. És gyönyörű volt, ahogy besütött a nap az ablakon és megvilágította, mintha lángolt volna a pénztár. Beragyogta az egész boltot a vörös szín. A lenti képről ugrott be ez a régi élmény, amely komoly fordulópont volt a macskákhoz való viszonyomban. Biztos vagyok benne, hogy Alex pont ugyanilyen szépséges kandúr lesz.

Reméljük végleges otthonra lelt, és a felnőtt macska aki mellé viszik, elfogadja és barátként kezeli.

Boldog gazdis életet Alex!