Ez annyira jópofa!

Ez annyira jópofa!

Szokatlan, de kedves kapcsolat egy háziállat és egy vadállat között. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

Hétvége végére egy örömhírt osztunk meg veletek: Fritzi a fajtatiszta abesszin macska, akit több évvel ezelőtt akkori gazdája betegsége miatt egyszer már járt nálunk, most pedig családi okokból került hozzánk, ismét megtalálta gazdiját!

Félelmetesen gyorsan telt el ez a hét - elrepültek a napok. Annyira gyorsan, hogy Simon macskája is csúszott egy egész napot, egyszerűen nem éreztem, hogy már csütörtök lenne, mert az lehetetlen, hiszen még csak most volt az előző...
Viszont abban még biztosabb vagyok, hogy így a hét utolsó munkanapjának a végén még jobban ránk fér egy kis szórakozás.
Ez a rész a macskák és kutyák különbségéről szól, arról hogy egy macskát a kutyához képest mennyire nem tudja belelkesíteni az, hogy tárgyak után rohangáljon. És tényleg :)
Mindennap másik alszik a gazdival - felülről kezdik :)

Támogatóinknak, akik már több, mint egy éve támogatják az alapítványunkat havi rendszerességgel, múlt héten egy névre szóló oklevelet készítettünk és küldtünk el nekik, hálásan megköszönve azt a segítséget, amit nekünk támogatásukkal nyújtanak. Hiszen nagyon jól jön, és hálásan köszönünk mindenkinek bármilyen csekély adományt is, de az a legbiztonságosabb, ha havi rendszerességgel kapunk anyagi támogatást.
Szerencsére többen vannak már olyanok is, akik nemsokára szintén bekerülnek az aranyfokozatú támogatóink közé, nekik is nagyon köszönjük a sok segítséget és az elkötelezettségüket cicáink felé!
Továbbiakban is nagyon számítunk rátok!
Kérünk Titeket, hogy barátaitok és ismerőseitek körében népszerűsítsétek alapítványunkat, hogy a támogatóink létszáma a bekerülő macskák létszámával együtt gyarapodjon.

A macskáknak magas a fájdalomküszöbe, ráadásul sokszor nem is érdekli őket, mi zajlik körülöttük.
Példa erre a kép is, lövik meg se rezzen, aztán megunja, ásít egyet és egy pillantásával felrobbantja az űrhajót.

Mindig ott van valahogy, ahol pont útban van, mintha tudná előre, hogy mit fogunk majd csinálni, mit fogunk használni, mert mire mi odaérünk, már ott van.
És már alszik is, tehát régebb óta van ott.
Vagy csak úgy csinál, mintha régebb óta lenne ott...
És mit lehet ilyenkor csinálni?

Eltelt megint egy hét, ismét rajzfilmes nap van. Már szinte nem is csodálkozom azon, hogy újra itt a csütörtök, mert mire kicsodálkoznám magam, újra itt lesz... Viszont abban biztos vagyok, hogy így az utolsó munkanap előtt most is ránk fér egy kis szórakozás - szoktam írni, csak most még két nap van... Akkor meg pláne.
Mókussal játszik cicus (na jó, kergeti, csak olyan jelentős a sebesség különbség, hogy ez már inkább játék). Tökéletesen van megrajzolva, ahogy felkapaszkodik a dolgokra, az telitalálat.
Egyébként az elmúlt napokban a mienk is hatalmas sáskákkal szokott bejönni a szobába, ő is szereti a vadászatot. De hát melyik macsek nem?
Donna Rosa a különlegesen szép galambszürke színű, zöld szemű 5 éves cicalány is virtuális gazdira talált, aminek nagyon örül.
Beszélgetős cica, dörgölődzik, dorombol, azt sem tudja hova tegye magát nagy kedvességében.
Donna Rosáról az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni:
Tel.: 06-70/562-10-32
E-mail: macskamentok@gmail.com
