Közvetített cicánk története következik:
Ma jött el annak a napja, hogy hivatalosan is bejelenthetem ezt a nagyon jó hírt.
Ha emlékeztek a történetre, akkor a gazdája kiment külföldre. És egy nagyon kedves idősebb hölgyet kért meg, hogy vigyázzon pár hónapig a macskára.
Ebből végül is három év lett. És közben le is mondott a macskáról.
Sajnos mivel a macska fajtatársait egyáltalán nem szereti, így egy külön lakrész magányára volt ítélve.
A többi macska érdekében kellett őt elzárni. Mivel a macska nagyon igényli az ember társaságát, így az évek folyamán lassan egy morcos macska lett belőle.
Közben úgy alakult, hogy a többi macska elkerült onnan. Így ő beköltözhetett a hölgyhöz.
Elhatároztam,hogy segítek gazdát keresni ennek a szegény cicának. Hisz nem tehet arról, hogy ő ilyen. És minden macskának joga van egy jó gazdához.
Többek közt az is motivált, hogy a nagy beteg BRUNO idekerült ideiglenesbe. Ő is egy különálló másik lakrészbe. És tartottam tőle, hogy ő is befordul.
Meg is hirdettem a cicát, és érdekes módon egész sok érdeklődő volt. De sajnos egyik sem volt megfelelő ennek a rossz idegrendszerű cicának: mindenképpen egy nagyon türelmes gazdát kerestem neki. Ahol a macska nyugalomban él.
Kb a hatodik levél volt Eszter levele. És már akkor éreztem, hogy itt van! Ő az aki kell. Egy végtelenül türelmes, és nagyon kedves embert ismerhettem meg benne.
Eszter ezzel kettő macskát is megmentett: ugyanis BRUNO így bekerülhetett a hölgy mellé.
És így, reméljük hogy minél hosszabban ott élheti le örökre az életét. Mivel a halmozott betegségei miatt. És a kora miatt nem tudjuk örökbe adni.
Eszti levele:
Kedves Tilda!
Küldök egy rövid kis leírást röviden Choléról és a megismerkedésünkről, plusz pár képet is. Azt szeretném kérdezni, hogy akkor ezt követően már leveszi majd az oldalról a képét?
Chloét február közepén fogadtam otthonomba, és azóta bátran állíthatom, hogy minden együtt töltött percünk egy csoda!
Tilda tanácsait megfogadva mindig vártam, hogy a macska kezdeményezzen, így fokozatosan barátkoztunk össze, de napról-napra egyre többet közeledett hozzám, hagyta, hogy simogassam stb.
"Nagy dumás" macsek, minden nap ha hazaérek, "elnyávogja" a napját, kéréseit, igényeit "el is mondja"ami még színesebbé teszi a közös életünket. A macskahálós ablakokban sokat időzik, nagyon várom, hogy tavasszal akár egész nap is figyelhessem, mennyire áhítattal tudja figyelni a külvilág történéseit.
Külön öröm nekem, hogy megszokta a fésülést, ezt is a bizalom jelének veszem.
Mostanra (március közepe) együtt alszunk, ha olvasok, jön és bújik, dorombol, "dagaszt". Reggel munkába menetel előtt homlokpuszit is adok és kapok, így a reggel is teljesen másképp indul.
Összességében az elmúlt évek legjobb döntése, hogy elhoztam őt magamhoz.
Köszönöm a Macskamentők Alapítványnak a sok hasznos információt, ezeknek köszönhetően sokkal magabiztosabban tudtam nekiindulni a közös életnek egy macskával.
Köszönjük szépen: mind az örökbefogadást, mind a nagyon kedves levelet. Mi is nagyon örülünk, hogy egy ilyen felelős és türelmes embert ismerhetünk meg.
Boldog gazdis éveket, Chloe!
