Nagyon kedves régi barátnőm és támogatóm vitte el.
Első macskánk Felícia, aki hozzá került. Tudjátok az Illatos úton lévő frissen szült mama.
Most a második leányanya is hozzá került.
Természetesen mindegyik macskánk ivartalanul és oltva került gazdához, és akkor amikor már a kölyköket leválasztottuk.
Nagyon kedves levelet is kaptam.
Megosztanám veletek:
“Ülök a kanapén, csend békesség, nyugalom. Ritka pillanat, ki kell használni. Hangtalan, puha léptekkel közelít, felugrik mellém, nem néz rám. Lassan közelebb jön, két mancsát ráteszi a lábamra. Dagaszt. Megsimítom, centiről-centire halad, óvatosan bemászik az ölembe, dorombolva dagaszt. Felemeli fejét, rámnéz. Szemében szomorúsággal vegyes remény: ne küldj el! Végigsimítom egyre bársonyosabb hófehér bundáját, miközben halkan suttogom: szeretlek kincs, ne félj, nem küldelek sehova, hazaértél! Lehajtja a fejét, lassul a dagasztás, halkul a dorombolás, elszundít! Ülök tovább a csendben, lágyan simogatom. Szívem csordultig szeretettel, hálával. Nekem már megérkezett a karácsonyi ajándékom! Boldog Ünnepet!”
Nagyon megható és örül a szívünk, hogy ilyen szuper gazdinál vannak a cicáink!
Boldog gazdis éveket, Hópehely!
