Nagyon jó érzés, mikor ennyi ideje gazdás cicánkról kapunk képet, információt. Látni, hogy változnak, nőnek fel, milyenek lesznek, milyen életet élnek.
A levelet és a képet a gazdi engedélyével, változtatás nélkül közöljük és nagyon köszönjük:
"Tildám, ime a mi történetünk Zizivel:
2015. nyarán kiskutyánk halála után hatalmas űr maradt a családban. Pár hónap elteltével kezdem azt érezni, hogy hiányzik egy kisállat szeretete, de egy kutyusra még nem álltam készen. Volt egy akkor 13 éves cicánk így mellé szerettem volna egy kisbarátot, mert ő sose volt egyke. Ekkor láttam meg - akkor még Zsófi hirdetését. Egy percig sem gondolkodtam az email megírása előtt. Annyira azt éreztem, hogy ez a szürke kis rémült apróság hozzám tartozik. Volt bennem némi félsz amikor szombaton érte mentem, hogy mennyire fognak Szofival kijönni, nem lesz-e baj, hogy éppen egy lakásfelújítás középen vagyunk? Szofikám nem fogadta kitörő örömmel, de Zizit (ez lett az új neve) ez nem tántorította el. Minden alkalmat megragadott, hogy bosszantsa � hol a fólia alól ugrott rá, hogy a bútorkupac mögül. Neki egy nagy játszótér volt a lakás és az új kishaver Szofi. Ez már több, mint 3 éve történt. Zizi azóta is imádja Szofit bosszantani csak nem veszi észre hogy ő felnőtt közben - Szofikam pedig lassan 17 éves öreglány lesz.
�� íme az aktuális fotó:"
