Állatmentő embernek nagyobb kudarca nem lehet, mint mikor ki kell mondani: nem sikerült!
Pitypang hónapokat töltött az Illatoson. Hagyományos cirmos kinek kell? Senkinek. Kihoztuk. Csontsovány volt. Fosott. Orvosunk meggyógyította. Kicsit meghízott, ivartalanítottuk. Kb.12 társsal lakott egy szobában. Mikor jöttek a gazdik tette vette magát, hogy őt vigyék. De senki.
Utolsó társa elvitelekor fel sem állt. Belenyugodott, hogy ő marad.
Majd rákos lett. Megműttettük. Azt hittük megúszta. De nem. Pár hónapja újra beteg lett. Inoperabilis! Jókat evett, jól élt, szerettük. Tudtuk hogy örökre itt marad.Tudta ő is.Tudtuk, hogy eljön a nap mikor búcsúzni kell. Húztuk az időt, amíg tudtuk.
Tegnap eljött a búcsú ideje. Elköszöntünk egymástól. Kezemben dorombolva aludt el. Kis teste örökre a cseresznye fa tövében fog nyugodni. Sírtunk, fáj a hiánya. Fáj hogy kudarcot vallottam. Azt hittem sikerül megmenteni egy életet de nem sikerült!
Üres a hely ahol aludt, üres vagyok magam is.