Újra egy héttel öregebbek lettünk, ismét itt van nekünk Simon cicája. Egyébként van abban valami igazság, amit a múltkor írtam, hogy  mintha kicsit lassabban telne így ősszel az idő, mint nyáron. Valahogy így tűnik nekem, de abban biztos vagyok, hogy így az utolsó munkanap…

Milyen iszonyú nehéz lehet oda bemászni meg elhelyezkedni... hihetetlen, mikre képesek! Sajnos nem tudjuk, hogy a kép télen készült-e...

Imádom ezt a gifet, ahogy lélekszakadva ugrálnak le a porszívóról és rohannak mindenfele. Még a másik szobából is utálják a porszívó hangját, milyen "élmény" lehetett nekik, amikor alattuk megszólalt a hang...

Annyira imádom, hogy bárhol el tudnak aludni!

Új mentett kismacskánk Környéről megérkezett. Nagyon kedves picuri kislány, aki cuki nagy fülekkel és nagy tappancsokkal, de legfőképp önérzetes tekintettel gazdit keres. Dorombolós, látszik, hogy emberhez szokott.   Gazdihoz kerüléséig virtuális gazdiját is…

Nagyon szeretem.

Charlie hat hónap körüli, szép világos szemű kiskandúr, akit utcáról mentettünk. Nagyon kedves, és kicsit félénk is. Gyönyörű kis gömbölyű fejecskéje van! Aktív, játékos, egészséges kisscrác, és ahogy növekszik, egyre nyilvánvalóbb, hogy gyönyörű felnőtt macsek…

Ez ilyen. Amikor a macsek úgy dönt, hogy valamit éppen csinál, az kevés esetben tart addig, mint ameddig mi szeretnénk.

A neten nézelődve bukkantam erre a cicabarát parkra. Jópofák a festések (nálunk annó tehenesből volt hasonló), de igazából azért különösen jó egy ilyen hely, mert közelebb hozza az állatokat az emberekhez. Ja, hogy hol van: Kolumbia, Cali város.

Amikor két macsek találkozik, összepacsiznak. És ha a két macsek a kezünkön van, csak rajtunk múlik, mikor találkoznak :)