Linda Morvai • 1 hónap
Nem túl nagy a felhozatal. Az ősz az új tanév kezdetét is jelentette, az idő, az alvás és az energia lefelé ívelő görbén nyargal. Volt olyan hónap, hogy nem is került képregény a kezembe. Hmm... Olyan nem volt, de csak lapozgattam, érdemi olvasás nem történt. Kicsit tömbösítve, volt már ilyen, meg lesz is ilyen. De inkább így, mint teljesen elfelejtve. Lesz benne több olyan, amiről már Bélu is írt, de nem mindent látunk egyformán, szóval belefér.
One-Punch Man 27.
Ez éppen csak említést érdemel. Továbbra sem rossz, de nem is az igazi. Túl hosszúra nyúlik a "történés", a főszereplő alig szerepel. Az utóbbi kb. három kötet kicsit elvette a kedvem az egésztől.
Deadwood Dick 1.
Kíváncsian vártam a C.S.A. Comics új sorozatának első kötetét. Párszor eszembe jutott mióta elolvastam, és eddig azt mondtam volna, hogy nem nagy eresztés. De most, hogy leültem írni, másképp érzem. Bár klisés, ponyvás, néha az alpári próbálja a dramaturgiát és a humort kompenzálni, helyettesíteni, de mégis van benne valami. Mintha egy Tarantino filmet néznénk, és ez jó. (Szerintem. Nekem.) Vadnyugat. Az üldözöttek beállnak a seregbe, így a főszereplő is, menekülve a lincselés elől. Aztán egy érdekes helyzetbe kerülnek a vérszomjas indiánokkal szemben. Most megint bizonytalan lettem. Pedig tényleg nem rossz, de majd a folytatásban derül ki, mennyire.
Julia 5. - Szemtanú vagyok
Na, erről viszont már írtam. Jó volt, mint mindig. „Ugorgyunk!”
A farkas küldetése
Még egy Anagram Comics kötet. Most úgy tűnhet, hogy amikor van idő és alkalom, akkor első sorban fumetti kerül kézbe. Igen, tulajdonképpen. És ebben is érzek egy kis Tarantinót. Mert ott van egy Farkas, Mr. Wolf, aki elintéz dolgokat, úgy, ahogy senki más. Csak történetesen náci. Aztán van benne egy erős Indiana Jones vonal is, mert ereklyéket kell gyűjteni. Ezek vagy bibliai időkből származnak, vagy akár említés is van róluk a Szentírásban. És ezeknek mágikus erőt is tulajdonítanak, vagy legalábbis birtoklásuk olyan erős ösztönzést adhat, amivel akár egy háborút is meg lehet nyerni. De az olasz ellenállásnak is van ehhez egy-két szava! Gigi Simeoni második magyar megjelenése is erős lett (igaz, engem az előző, "A szemek és a sötétség" jobban sokkolt). A rajzok remekek, a sztori néha kusza, talán túl sok szálon is fut, néha még olvasná az ember az adott vonalat, de nem lehet, már rohanunk is tovább. Persze a végére minden szépen összeáll, és happy end... Többé-kevésbé.
Snoopy 12. - A beagle-cserkész
Ez olyan. Tudjátok, mint Garfield. Az ilyen napilapokban megjelenő stripek (napilapcsíkok, ahogy azt a BubiBolt mondja) sokszor kontextus nélküli rövid szövegek, amelyek a szerző fejében élnek igazán. Reflektálnak egy napra, egy helyzetre, egy emlékre vagy bármire, de ebből a mezei olvasó semmit sem tud. Mintha egy-egy gondolatmenetünkből pár perc után megosztanánk egy foszlányt. Persze gyakran be tudjuk ezeket illeszteni a saját életünkbe, és akkor nagyon működnek. De mindig van olyan csík is, ami önmagában is remek. Természetesen ebben a számban is van több ilyen, igazából már csak ezek miatt is érdemes elolvasni.
Gyáva vidék
A huszadik század elején-közepén vagyunk, és Hemingway írt ponyvát. Persze nem, hanem Alessandro Bilotta és Pietro Vitrano, de valahogy a stílus arra hajaz. Van az egésznek egy romantikája, de közben nyomasztó. A két világháború közötti időszak gazdasági helyzete, az emberek modora és nyomora, az anyagi és egyéb függések tömkelege - mind egy olyan helyzethez vezetnek, amit akár hazai kisebb településeken is lehet érzékelni. Valami mindig visszahúz, valami mindig lehúz, és a távolság sem oldja ezt meg. Egy gyilkosság köré épül a történet, de néha úgy tűnik, ez a legkisebb baj ebben a környezetben. Remekül felépített, a végén (is) hatalmas gyomros.
Blacking out
Ez picivel régebbi képregény, Frike Comics kiadvány, és stílusában eléggé hasonlít az előzőre, a Gyáva vidékre. Van nyomozás, van egy rakás unszimpatikus ember, van egy lecsúszott, rendőrségtől kirúgott alkoholista nyomozó. És a jelenkorban vagyunk, meg színesben. Bár ez nem egy Bonelli kiavány, hanem Dark Horse. Néha kusza, ott van a kisvárosi nyomasztó minden is. És a végén nagyon durva csavar, végkifejlet, nevezzük bárhogy. Ezt is kár lenne kihagyni.
Azt nem tudom, mennyire szeretném vagy tudnám újból elolvasni ezeket a köteteket? Főleg az utóbbi kettőt. Mert az egész a végére, a csattanóra van kiélezve, de ha azt megismered... Persze erre is van megoldás: sokat kell olvasni, és sok idő után kell ismét elővenni ezeket. Sokat olvasni!
