Gondoltam írok nektek kicsit róla, hogy is vagyunk.

Pihét 6 éve hoztuk el tőletek, egy erdő mellett találta az egyik segítőtök. Már a "szobában" - ahol várta a jövendő gazdit - is ő volt a főnök, mindenre kíváncsi volt, nem tartott semmitől. A kocsiban hazafelé már dorombolt, harapdált. Alig volt szőre, a papírjára is európai rövidszőrű volt írva, de télre hatalmas gyönyörű bundát növeszt, amit tavasszal le is dob. Aztán egy hétig nem hallatta a hangját, este ha lefeküdtünk ő is aludt, bármennyi és bármilyen kaját kapott azonnal felfalta. Aztán eltelt egy hét és megmutatta, hogy bizony hangja is van. Beszélni is tud, legalábbis mi értjük. Hétvégente vidékre jön velünk a családhoz, ott a kutyusokat is helyre rakja, de a cicákkal nem olyan kedves.
Inkább kutyának tartja magát, szerintünk. A páromat tekinti anyukának, neki bármikor képes az ölében dorombolni órákig.
Az állatorvosokat nagyon nem bírja elviselni, ahogy öregszik egyre nehezebb elvinni oltásokra: harap, ordít, tombol.

A Pihe név az egyik énjére totál passzol, de a vadulós énjét inkább diktátornak hívjuk. Szeretjük nagyon, családtag.

Küldök pár képet is, remélem sok macskusznak lesz ilyen kényelmes élete.

Üdv.: Gazdik"

Nagyon szépen köszönjük a gazdiknak a beszámolót és a képeket! Reméljük minél többen kedvet kaptok hozzá!