Öreg bútordarabunk (na nem öreg, csak nálunk töltött túúúl hosszú időt) végre gazdira talált. Én azt hittem, ő már a Macskamentők saját bejáratú cicája marad, hiszen rengeteget hirdettük, mégsem volt kelendő, de úgy látszik, csak nem voltunk elég türelmesek, hiszen végre…

...és a békebírók. Sokszor hallottam már, hogy a verekedő macskákat szétválasztják azok a kutyák, akik velük nőttek fel. Mintha zavarná őket, hogy a macsekok bántják egymást. Vagy megvédik a "saját macskájukat", mint lent is.

Azt kérte, adjam át nektek ezt az üzenetet: "Sziasztok Cicabarátok! Mint látjátok a képemen, én "csak" egy cirmos cica vagyok. Nem vagyok kiscica, édibédi pofival, de én is szép vagyok. Már nem mászok függönyre, nem kakilok az alom mellé, tudok szépen hízelegni, dorombolni, puszit…

Nagy talány számunkra, hogy ez a különlegesen szép, galambszürke cicalány még mindig nálunk várakozik. Gyönyörű zöld szemeivel, kedves természetével minden cicaimádó álma. Oltott, ivartalanított, chippel rendelkező cicus. Nyár óta várja az álomgazdit, de úgy látszik nagyon…

Hogy nem létezik ilyen, meg hogy másmilyen a testbeszédük, ezért nem értik meg egymást? Dehogynem, ezernyi példa van rá, csak nagyon benne van a köztudatban, hogy ilyen nincs. Pedig hát látjuk itt is.