Egyszer csak váratlanul megérkezik, ahogy csendben felugrik az asztalra, majd lassan, kimérten rágyalogol a gépre. Nézelődik, szagolgat, aztán ráül, vigyázva arra, hogy végig úgy tartsa a fejét, mintha nem látná, hogy én is ott ülök.

Gyorsan mosdik egyet, majd pörög-forog rajta, mindent átállít, aztán ráfekszik, félig vagy talán teljesen eltakarva a monitort.

Neki így jó, nem érdekli, én vajon mit csinálok/csinálnék éppen. És persze pár perc múlva nekem is pont ugyanúgy jó...